Fogkövesség
2004.11.09. 12:17
A Kutyák fogkövességéről
(1. kép)
A foglepedék (plakk) (1. kép) a fogak felszínén elhelyezkedő, csak erős mechanikai dörzsöléssel eltávolítható bevonat. Szárazanyagának 80%-át különböző baktériumok adják, amelyek a nyálból a fogfelszínre kiváló savas glikoprotein rétegen elszaporodva poliszacharid-fehérje hálózatot hoznak létre. Helyeződését tekintve íny feletti (supragingivalis) és íny alatti (subgingivalis) lepedéket különböztetünk meg. Az ínygyulladás (gingivitis) kiváltásában elsődleges oktani szerepe az íny alatti foglepedéknek van. A tömeges foglepedék szabad szemmel is jól látható, kis menynyiségű foglepedék pedig kimutatható egyszerű lepedékfestési eljárásokkal, pl. 5%-os neutrálvörös-oldattal a lepedéket vörösre festhetjük.
A foglepedék kialakulását és növekedését a táplálkozási szokások és a táplálék jelentősen befolyásolja (pl. főtt, darabolt, pépesített, leveses ételek, konzerv, tápok etetésével csökken a fogfelszín öntisztulásának lehetősége). Az eleség kémiai összetétele hatást gyakorolhat a lepedékben lévő baktériumok tápanyaglebontási tevékenységeire, a lebontás során ugyanis toxikonok keletkeznek, amelyek az ínygyulladás egyik kiváltó okai. A fogazat hibái (pl. a torlódó, számfeletti, rendellenes helyen lévő fogak, harapási rendellenességek, az antagonista fog hiánya), a fogak felületi egyenetlenségei (régebbi sérülések) elősegítik a lepedék felhalmozódását.
A foglepedék (és a fogkő) elsősorban idősebb korban (3 éves kor felett) alakul ki, de olykor a tejfogakon is megjelenhet. A kutyák a nagyon veszélyeztetett állatfajok közé tartoznak (egyes fajták esetében, pl. tacskó, uszkár, stb. a fogkő nagyon gyakori), közöttük bizonyos egyedi hajlamosság is megfigyelhető. A foglepedék rendszerint a szemfogakon, majd az előzáp- és zápfogakon mutatkozik, először az íny közelében.
(2. kép)
A fogkő (cremor dentium) elmeszesedett foglepedék, mely a foglepedékben lévő kálcium-sók kicsapódásával, majd a teljes foglepedék elmeszesedésével jön létre (2. kép). Anyagának 70-80%-a szervetlen sók, kálium- és foszfátvegyületek, kisebb mértékben magnézium- és nátriumkarbonát, fluorid. Elhelyezkedése szerint ugyancsak íny feletti és íny alatti fogkövet különítünk el, amely fognak mind a pofai (buccalis), mind a nyelvi (lingualis) és mind az ajaktájéki (labialis) felületén elhelyezkedhet. Az íny feletti fogkő könnyen észrevehető, az íny alatti azonban csak az ínytasakban, hegyes fogászati szondával tapintható ki. A fogkő a foghoz igen erősen tapad, felületét mindig el nem meszesedett foglepedék fedi.
A fogkövesség súlyossága függ a baktériumflórától, a szervezet állapotától, megbetegedéseitől, az immunrendszer és a nem specifikus védelmi rendszerek állapotától.
(3. kép)
A fogköves állat gyakran nyálzik, lassan eszik, nehezen és nem szívesen rág, a darabos és száraz ételféleségeket gyakran nem fogadja el, feltunő az ilyen állatok émelyítően büdös szájszaga. A pofatájékon a szájszélt felhúzva jól láthatók a fogak felületén, elsősorban az ínyhez közeli részen a sárgásbarna felrakódások. A fogkő kezdetben csak kis területen, rendszerint az íny mellett, a fog nyakán, szegély formájában képződik, majd növekedve az egész fogat, sőt fogcsoportokat is beboríthat. Elhúzódó esetben az íny vörösesen begyullad, a gyulladt íny sorvadásnak indul, ennek következtében a foggyökér szabaddá válik, a fog meglazul, majd kihullik (3. kép). A fedetlen foggyökér a fogkövek felületén lévő nagyszámú baktériumoktól könnyen fertőződik, ami tályogok kialakulásához vezethet. E súlyos eseteket gyakran kíséri a gyulladt íny vérzése és a fogkővel érintkező szájnyálkahártya fekélyes gyulladása.
Azt a szájhigiéniás beavatkozást, amikor megfelelő eszközökkel eltávolítjuk a fog felszínéről a fogkövet a rárakódott lepedékkel együtt, fogkőeltávolításnak (depurálás) nevezzük, ehhez kézi vagy gépi depurátorokat használhatunk (ez nem kozmetikai beavatkozás!!!). A kézi depurátorok depuráló élből, nyélből és a kettőt összekötő szárból állnak. A kézi depurátorokat elsősorban kiegészítésként, a gépi fogkőeltávolítás bevezetéseként szokták használni. A gépi depurátorok közül az ultrahangos fogkőeltávolítók terjedtek el az állatorvoslásban. A beavatkozást az állatorvosok általában enyhe bódításban végzik. A fogkőtől megszabadított felület egyenletlenségei a bántalom kiújulásának alapját jelentik, ezért fogkövesedés lassítása érdekében azt polírozni szokták. Ez kézi polírozó segítségével valósítható meg, amely gumiharangocskában végződő, kis, elemes készülék, a hozzá tartozó polírozó pasztával együtt szoktuk használni.
Miután az állatorvosok elvégezték a depurálást és a polírozást, a szájüreg mikroflórájának helyreállítására is szükség van. Ezt nyálon át kiválasztódó antibiotikum tablettákkal vagy pasztákkal érhetjük el. Rutinszerűen használt szer pl. a Stomorgyl tabletta, amely kiválóan alkalmazható szájfertőzések- és betegségek gyógykezelésére, kisállatok jól tolerálják, mellékhatása nincs. A kezelés időtartama 10 nap, amelyet az általános fertőzés elkerülése érdekében 2-3 nappal a fogászati beavatkozás előtt kezdünk meg. Használható még pl. a Klion tabletta és a Gingisan kenőcs is. A Gingisan kenőcs különösen súlyos, recidiváló fogkövesség esetén jó a prevencióra, hosszan tartó antibakteriális és antimikotikus hatást képes kifejteni. Olyan állat kezelésekor, melynek szokásai nehezen vagy egyáltalán nem változtathatóak meg (pl. nem hajlandó rágni), a fogkőrecidiva megelőzésének kiváló szere, napi egyszeri, étkezés utáni kezeléssel jól kézben tartható a probléma.
(Forrás: Dr. Horváth Dávid, állatorvos)
|