SYRIUS Airedale  Terrier Kennel

Mit etessünk és mit ne a kutyánkkal?

A helyes táplálkozás már a vemhes szuka táplálásával kezdődik.

Az anyakutya a placentán keresztül a vemhesség második, harmadik harmadában egyre nagyobb mennyiségben ad át tápanyagokat, ásványi anyagokat, vitaminokat a születendő magzatoknak. A csontozat kialakulása méhen belüli korban úgynevezett csontosodási magokból kezd fejlődni. Ezeknek ásványianyag-ellátása csak a szuka helyes táplálása révén érhető el.

Általános hiba, hogy a vemhes szukát - azért, mert vemhes - még jobban etetik. A vemhesség alatt a szukát nem szabad fehérjében és vitaminokban túletetni. Ez azt jelenti, hogy a táplálék 60 százalékát ne haladja meg az állati eredetű fehérje (hús). A többi 40 százalék növényi eredetű táplálék legyen (főzelék, zöldség, gyümölcs, tészta, rizs stb.). A szuka napi ásványianyag-szükséglete 160 mg kalcium, 140 mg foszfor testtömeg-kilogrammonként.

Ma már minden nagyobb kutyaeledelt gyártó cég forgalmaz vemhes és szoptatós szukák számára speciálisan összeállított tápokat, amelyek teljes értékűek, így a tenyésztőknek nem kell külön kiszámolniuk a takarmány összetevőinek helyes arányát.

A másik fontos szempont a vitaminok adása. A leggyakrabban a D-vitamin hiányával vagy túltengésével találkozunk. Ez található a csukamájolajban, a Caldea tablettában (!), valamit az előszeretettel gyakran túladagolt D-vitamin-injekcióban és -cseppben. Túladagolása esetén a szervezetben raktározódik, mennyisége túlzott mértékben felszaporodik, ami az élettani hatás ellenkezőjét váltja ki.
A természetesen összeállított étrend kielégítő mennyiségben tartalmazza az élettani szintnek megfelelő D-vitamint. Pluszkiegészítésre nemcsak hogy nincs szükség, hanem káros!

Születés után a csontozat fejlődése 12-14 hónapos korig tart. A kölyköknek a világrajövetelük után fokozottan szükségük van az optimális fehérje-, ásványianyag-, vitaminellátásra. Fokozottan érvényes ez a nagy testű, hirtelen növekedő fajtákra. A csontosodási zavar elkerülése miatt az életkornak megfelelő étrend ásványi anyagok tekintetében kiegészítésre szorul. Itt elsosorban a kalcium-foszfor kiegészítéséről van szó. Húsevők bélcsatornájából csak a helyes arányban összeállított Ca-P szívódik fel és hasznosul. Ez a helyes arány Ca-P tekintetében 1,3:1-hez. A napi szükséglet kalciumból 400 mg/ttkg/nap. Az embergyógyászatban használatos kalciumkészítmények általában 1:1 arányban tartalmazzák a két vegyületet, és a húsevők sajátos bélfelszívódási viszonyai miatt rossz hatásfokkal hasznosulnak.

Sok tulajdonos - tapasztalataink szerint - jót akar, de rosszat tesz azzal, hogy húst hússal etet és azt kiegészíti nagy D-vitamin tartalmú takarmány-kiegészítőkkel. Tudvalevő, hogy az állati eredetű fehérjékben (hús) több a foszfor, kevesebb a kalcium. Mivel a húsevők fő tápláléka a hús, ezért ezt az aránytalanságot kell olyan helyesen összeállított Ca-P kiegészítokkel ellátni, amelyben több a kalcium és kevesebb a foszfor.

A fejlődés legintenzívebb szakasza 1-1,5 éves korban lezárul. Ezután a táplálásnál figyelembe kell venni az állat mozgásaktivitását. Az életkor növekedésével csökken a fizikai aktivitás, könnyen előfordulhat, hogy a kutya túlsúlyos lesz. A kóros elhízás gyógykezelésére megfelelő diétás tápszerek már hazánkban is forgalomban vannak. Ennek ellenkezőjére, az alultápláltságú egyedek roborálására könnyen emészthető, nagy energiatartalmú tápok is készülnek.

A nyersrostellátás fontos az emésztés szempontjából. A tápláléknak kellő mennyiségű rostot kell tartalmaznia, amely az emésztőrendszert nem terheli, bélsárrekedés megelőzése szempontjából szükséges, valamint a kóros elhízás megelőzésére is hasznos. Cukorbeteg kutyáknál különösen fontos az elegendő nyersrost biztosítása.

A víz biztosítása minden életkorban korlátlan kell legyen. Ügyelni kell azonban, hogy futtatás után várjuk meg, amíg az állat légzésszáma normalizálódik. Gyakori hiba, hogy a víz nem kellő hőmérsékletű, ilyenkor könnyen torokgyulladást kaphat a kutya.

Ásványi anyagok és vitaminok szempontjából egy jól összeállított vegyes táplálék nem szorul kiegészítésre, amennyiben az állati eredetű takarmány nem haladja meg az 50-60 százalékot, míg a fennmaradó rész növényi eredetű (főzelék, zöldség, gyümölcs, stb.).

Idősebb állatnál a rosszabb hasznosulás miatt alkalmazhatunk kiegészítőket, de mindenképpen figyelembe kell venni a testtömeg-kilogrammra vonatkoztatott szükségleteket.

Egészségügyi problémákkal küzdő pácienseknek megfelelő diétás tápszerek - állatorvosi javaslatra - alkalmazhatók. Amennyiben gyárilag elkészített tápszerekkel etetjük a kutyánkat, ügyeljünk, hogy mind az életkornak, mind az aktivitásnak megfelelő legyen. Ebben az esetben gondoskodni kell a fogazat mechanikus tisztításáról, azaz csontot vagy műcsontot adjunk kiegészítésképpen.

Napjainkban a rengetegféle táp- és takarmány-kiegészítők közötti eligazodáshoz kérjék ki az állatorvosuk tanácsát.

Nyersen sertéshúst ne adjanak a kutyának. Parazitózist vagy Aujeszky-vírusfertőzést kaphatnak tőle, amely halálos lehet.

A burgonya valóban rosszul hasznosul, mivel a keményítő felszívódása a húsevők bélcsatornájából gyenge, de megfelelő a nyersrostellátásra.

Tojást nyersen adhatunk, de nem korlátlan mennyiségben.

Végezetül néhány szót a csontszükségletről. Minden kutyásnak javasoljuk, hogy egy kevés főtt csontot adjon, ezzel a fogak tisztítása és a fogkőképződés megakadályozható. Ennek adagja azonban nem lehet korlátlan, főleg idősebb korban, mivel könnyen bélsárrekedést okozhat.

Ne adjunk csöves baromficsontot (szárny-, comb- és lábszárcsont), amely szilánkosan törik, így mechanikus sérülést gyakran okoz akár szájüregben, akár az emésztőcsatorna bármely szakaszán, főleg olyan kutyáknak, amelyek nagyon falánkak, és nem rágják meg kellően apró darabokra.

Ezt a jó tanácsot minden kezdő kutyatartónak elmondjuk. Így történt ezt nemrég is, amikor éppen egy nagyon szimpatikus családnak tartottam előadást a helyes táplálásról. A megbeszélésünk végére megérkezett a legkedvesebb asszisztensem és társam Csoki, a labradorlány, és miután nyitva hagyta maga mögött az összes ajtót, ledübörgött a lépcsőn, a világ legtermészetesebb módján a lábamhoz heveredett, és valamit recsegve-ropogva rágni kezdett. Mire a családfő megkérdezte: "Doktor úr! Ilyen csontot nem szabad adni a kutyának?" Lenézve láttam, hogy igaza van, mert Csoki egy jókora pulyka combcsontját próbálta szép komótosan felaprítani. Igazat kellett adjak neki, mire természetesen kérdésére be kellett vallanom, hogy a kutya bizony az enyém… Úgy látszik, nem fogadták el mentségemül, hogy ezt a tiltott csontot rendszeresen a nagymama adja a kutyának minden tiltásom ellenére, mert sajnos sem a családot, sem a kiskutyát azóta sem láttam.”

Nekik ezúton szeretném üzenni, hogy a kutyájuk táplálására tett javaslataimat ennek ellenére fogadják meg! Ha esetleg náluk a nagymama is részt vesz a családi kedvenc etetésében, úgy megértőbbek lesznek velem is.

(Forrás: Kutyarevü, 1994. augusztus, Dr. Juhász Csaba)